Hírek kategória bejegyzései

Beszélgetés Bíró-Balogh Tamással

A december 3-ai Ebédszünet vendége Bíró-Balogh Tamás, Szegeden élő és alkotó irodalomtörténész, egyetemi tanár volt, akivel az Év könyve-díjas, Különben magyar költő vagyok című Radnóti-levelezésekről, valamint a nemrégiben megjelent Keserű nevetésrôl, Kosztolányi Ádám írásait egybefogó kötetéről beszélgettünk.

IMG_8297

Hogyan állt össze ez a két kötet? Pontosan mit tartalmaznak, és hogyan sikerült összeállítani őket?


– Közel 15 év gyűjtőmunkája van mind a két kötetben, persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egymás után, hanem egyszerre volt ez a 15 év. Gyűjtögetni kell szorgalmasan. Tehát Kosztolányi Ádámnak az életműve, akárcsak bármelyik írása, gyakorlatilag most először jelenik meg könyv alakban, ezeknek a jelentős része már megjelent folyóiratokban, illetve napilapokban, a kanonizált folyóiratoktól kezdve, az emigráns alig ismert lapoktól – nagyon széles az a spektrum, ahonnan ezeket össze kellett gyűjteni. Elég időigényes feladat volt, mert van olyan nyugati napilap is köztük, ami, például csak az Országos Széchényi Könyvtárban van mikrofilmen példány, tehát nem volt egyszerű az átlapozása sem. Ezek az írások először jelennek meg könyv alakban, vannak bennük kéziratban közölt írások is, amiket egy műgyűjtőtől kaptam meg másolatban. A Radnóti levelezése, Radnóti Miklós a nemzeti klasszikusaink jeles tagja, ugye, érettségi tétel minden iskolában és minden területen, még sincsen kiadva a levelezése – ez az, ami nekem szemet szúrt –, tehát, hogy lehet, hogy ez még kimaradt az ő életművéből. És akkor arra gondoltam, hogy megbeszélem a Radnóti Miklós életművét, illetve hagyatékát gondozó Jaffa Könyvkiadóval, hogy ezt a levelezést szívesen megcsinálnám, és ők pedig azt mondták, hogy persze. Korábban is gyűjtöttem már Radnótinak a leveleit, nagyon sok meg volt nekem otthon másolatban, illetve amiket közöltek, korábbi irodalomtörténeti forráskiadványokban, azokból én már tudtam ezekről a levelekről. De amikor élesbe fordult ez a gyűjtő munka, illetve a sajtó alá rendezés, akkor nagyon szisztematikusan kezdtem el gyűjteni Radnóti Miklósnak a levelezését, azt a részét is, amit ő írt, és azt a részét is, amit ő kapott. Amit ő kapott, azzal könnyű helyzetben vagyunk, mert az az Akadémia kézirattárában van, a Radnóti hagyaték részeként. Amely leveleket viszont ő írt, azok annyi helyen vannak, ahány címzett van, és nem feltétlenül mind Magyarországon van, mert van például olyan, amit Brazíliába írt, vagy van, amit Franciaországba írt, sőt egy internetes felhívásomnak köszönhetően még Svédországból is érkezett Radnóti levél. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy Svédországból fogok, egy Facebook hirdetés nyomán Radnóti levelet kapni. Radnóti levelei három helyen találhatók, három típusa van a lelőhelyeknek, egy rész közgyűjteményben, Országos Széchényi Könyvtár, Akadémia és Petőfi Irodalmi múzeum, örökösöknél, akik azoknak a leszármazottai, akikkel Radnóti még levelezett, tehát nem azonos generáció, hanem másod- vagy harmadgenerációs leszármazottak. Az ő felderítésük sem volt egyszerű, mert nagyon sokszor már nem is az a vezetéknevük, mint akivel Radnóti levelezett, tehát az örökösöket megtalálni. Harmadrészt pedig, mivel Radnótinak a kéziratai – a levél, az, ugye nála ez kéziratot jelent, és soha nem írt géppel, legendásan szép volt a kézírása, az egyik legszebben író alkotónk volt. Tehát az ő kézírása olyan, nemcsak eszmei érték, hanem anyagi értéket is képvisel ma már, hogy nagyon sokan befektetésnek tekintik, és a műgyűjtők is vásárolják. Nagyon sok Radnóti kézirat, vagy levél található ma magángyűjtőknél, magántulajdonban, és itt az ő belátásukra volt bízva, hogy megmutatják, vagy nem mutatják meg, hisz a saját tulajdonukról van szó. Ahogyan döntöttek, tehát tudom, hogy van olyan Radnóti levél, amit nem láttam, mert a tulajdonosa nem mutatta meg, és van olyan, aki az ellenkezője, tehát nagyon örült neki, hogy megkérdezik.

IMG_8312

A Keserű nevetésről tudnál mondani még pár szót?


– Kosztolányi Ádám Kosztolányi Dezső fia volt, és eddig annyit tudott róla az irodalom történetírás, hogy ő volt Kosztolányi Dezső fia, aki szerepel Kosztolányinak az írásaiban – ugye, az alakja feltűnik az Édes Annában is. Ádám két hónapos volt, mikor az apja verset írt róla a Nyugatba, amit később még egyszer megismételt. Azután sajtónyilatkozatokban, bulvárhírekben szerepelt, Kosztolányi beírta őt az esszéibe, a riportjaiba, még egy írói levelet is írt hozzá az anyanyelvről, meg a könyvek szeretetéről. Tehát Ádám egy olyan előnnyel indult a pályán, hogy őt mindenki ismerte, mikor az első írását közzé tette. Hogy ez az ismertség jót tett-e neki, vagy nem, azt még nem lehet tudni, hiszen azzal a vezetéknévvel, hogy Kosztolányi, nagyon ügyesen kell sáfárkodni, mert könnyű vele visszaélni, de nagyon könnyű belebukni is. Mind a kettőre ismerünk példát, mikor valaki az apja híréből él, és mikor valaki belerokkan, hogy ugyanaz a vezetékneve, mint az apjának. Ádámmal az utóbbi történt, őt nagyon megviselte az, hogy azzal a súllyal kell élnie, hogy ő a nagy Kosztolányinak a fia. Ugye, az apját mindenki ismerte – az egy más kérdés, hogy szerette, vagy gyűlölte –, de biztos, hogy mindenki ismerte, és ugyanezzel a vezetéknévvel, úgy, hogy a Kosztolányi Dezső ráadásul még egy végrendeletet is hagy hátra, hogy: Ádám, te vidd tovább azt, amit én elkezdtem…– ennek nagyon nehéz eleget tenni, és úgy tűnik, hogy Ádám nem is bírta maradéktalanul. Nem véletlen, hogy nem azokban a műfajokban alkotott, mint az apja – tehát nála nem találunk verseket, nem találunk novellákat, nem írt regényt, mert tudta, hogy úgysem tudja tovább vinni azt, ami a Kosztolányi névvel jár, tehát nem tud jobb regényt írni az Édes Annánál, vagy nem tud jobb verset írni a Hajnali részegségnél, mert ilyeneket nem lehet. Éppen ezért próbált más területeken bizonyítani, és más területeken alkotni. Ezért ír filozófiai esszéket, politikai cikkeket, pszichológiai tanulmányokat – tehát benne volt a tehetség, ami a Kosztolányi családban több generáció óta benne volt, de valószínűleg, vagy szándékoltan, vagy valami más okok miatt, direkt nem a szépirodalommal foglalkozott. Ez a könyv is úgy állt össze, hogy volt egy szövegkorpusz, amit aztán rendezni kellett. A Radnóti levelezéssel ellentétben, itt nem a kronológia érvényesült, hanem a tematikus ciklusokba rendezés – ezért van az, mert egy külön ciklusban vannak az ő visszaemlékezései, külön ciklusban a kritikái, a lektori jelentései, sőt még az aforizmák is itt kaptak helyet, vagy a műfordítások. Mondjuk úgy, hogy a szépirodalommal, itt e kettőben kacérkodik úgy-ahogy, bár a műfordítás egy szekundáns dolog, de amikor aforizmákat írt, ott már inkább írói jelleg csillog meg. Ugyanakkor azt hiszem, hogy közolvasó számára, és az irodalomkedvelők számára is leginkább a visszaemlékezések azok, amik érdekesek lehetnek, hiszen itt olyan emberekről ír, akiket mindenki ismer – József Attila, Kosztolányi Dezső, Hattyú, a kutya. Ha visszatérünk az Édes Annához, amiben szintén szereplő lesz Hattyú, a kutya – tehát ezek azok, amikről mindenkinek van valami fogalma, Kosztolányi Dezsőről, vagy József Attiláról. Kosztolányi Ádámról viszont olyan dolgokat tudhatunk meg, amelyekről korábban soha, senkitől nem olvashattunk.

(Dudás Robert)

Reklámok

NYEREMÉNYJÁTÉK!

A magyar költészet napját József Attila születésnapján, április 11-én ünnepelik. Az MTTKGrund csapata egy ajándékcsomaggal készül, amelyet bárki megnyerhet. Hogyan tudsz nevezni a játékra?
Nincsen semmi más dolgod, csak hozzá kell szólnod a bejegyzéshez, ahol kedvenc magyar költőd egyik művét vagy annak egy részletét kell megosztanod velünk. Mindenki egyenlő eséllyel indul, a sorsolást egy program végzi. A játék ápr. 11-én 12:00-kor ér véget. Eredményhírdetés ápr. 11-én 13:00-kor.
Sok szerencsét a játékhoz!


Ösztönzésképpen megtekinthetitek a szerkesztőség kedvenceit.

Dudás Robert:  “Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.”

Kosztolányi Dezső: Kedves (részlet)


Mester Betti:  “Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!” (részlet)

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak (részlet)


Sós Nóra: “Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”

Ady Endre: A Tűz csiholója (részlet)


Miskolci Krisztina:  “Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. ”

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal (részlet)


Gandis Csongor: “Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg”

Radnóti Miklós: Nem tudhatom (részlet)


Zsoldos Buzás Brigitta:  “Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem
Epedő vággyal bolygó fény után?…
Minden reményem megtört a keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.”

Ady Endre: Nem… (részlet)