Élménybeszámoló kategória bejegyzései

Gandis Csongor: Balatoni nyár

Az idei nyaralás helyszíne – mintha eddig sikerült volna elmennem nyaralni – a Balaton, kicsikét pontosabban: Balatonszárszó. A Ganz Családi Üdülőjében vagyunk elszállásolva, amely mint kiderült utólag, manapság csak Családi Üdülő néven ismert. Van itt mindenféle ember: kicsi, nagy, idős és fiatal. Idősből noha több akad, ugyanis sikerült elkapni egy nyugger hullámot, de még így is élvezetes a légkör – legfeljebb többet fogok eljárni esténként bingózni. A szabadstrand viszonylag közel helyezkedik el, legfeljebb 5 perc séta, át kell vágni a vasúton, és már helyben is vagyunk.

Igen, a drága vasút. Zakatolással fekszem és kelek. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy teher- vagy utas szállító vonat negyed óránként elhalad előttünk.. Többieket nagyon zavarja, én viszont kizárom ennek lehetőségét – nem igazán látok, de még csak nem is hallok vonatot otthon. Azt viszont elismerem, hogy rettenetesen ijesztő zörejjel közlekedik.

Ha már Balatonszárszó, akkor érdekességként megemlíteném, hogy itt hunyt el a nagy József Attila. Volt is alkalmam találkozni a gyönyörű József Attila-emlékművel Szárszó központjában. Ha létezik szobor-, illetve emlékmű fétis, akkor én abban szenvedek, ugyanis valamilyen oknál fogva imádom ezeket – a franc se tudja miért. Szárszó központjában tombol az élet. Ijesztő pók kiálltás (pókok, csigák, sáskák, rovarok, skorpiók, …), szabad strand, egy kis vidámpark szerűség játék automatákkal, dodgemmel, céllövészettel, szóval van minden. Kicsikét nyugisabb kiállításon is részt vettünk, ilyen volt a teknős kiállítás. Vagy 100 kicsi és nagy teknős egy helyen, a szárazfölditől, a vízi teknősökig. Valamint egy soha vissza nem térő alkalomnak lehettem részese. Láttam kikelni egy apró teknőst a tojásából – Nat Geo Wild ide vagy oda, nem ugyanaz!

A Balaton vize pedig csodás! A szabad strand amelyen mi vagyunk igazán tetszetős. A víz tiszta, a part hosszan sekély (derékig érő víz van), ember hétvégén rengeteg, délelőtti órákban kevesebb, a víz nyugodt, viszont mikor a szél nekikezd, akkor a víz képes úgy hullámzani, mint a tenger vize – olyan régen voltam tengeren, azt se tudom már milyen -, vízibicikli, vitorlások, hajók, itt is van minden, mint ahogyan illik, hogy legyen a Balatonon. Volt alkalmunk megnézni még a Balatonföldvári Kikötőt. Akárcsak vonatokat, úgy hajókat sem látok sokat, ezért a látvány igazán feldobott. Valamint a balatonföldvári kirándulás érdekessége – persze csak számomra – az Olvas-lak volt. Egy apró kis fabódé, amelyben polcok helyeszkednek el, azokon pedig különböző könyvek. Használati utasítás: fogj egy könyvet, vidd haza, majd rakj te is oda egyet, és hátha elviszi valaki, akinek megtetszik. Ezt nevezem cserekereskedelemnek!

Mondhatom mi is jók vagyunk! Hoztuk magunkkal nyaralásra a függőségünket: laptop és wi-fi hotspot. Persze mindennek megvan az oka. Viszont így több helyet tudtunk felkutatni. Így esett a választás Tihany meglátogatására is. Ha az ember a Balatonon jár, akkor ide muszáj eljönnie! Számomra már csak azért is érdekes volt, mivel életemben először utaztam komppal. A komp, akárcsak az élet szintén nagy tanító. Megtanultam, hogy ha az ember ilyesmivel szándékozik utazni, és autóval van, akkor érdemes behúzni a kéziféket, mert apró galibák történhetnek. Ezzel egy felesleges vitát lehet elkerülni a sértett sofőrrel, akinek éppen bele szalad az ő autójának a farába a mi autónk, ezzel is apróbb károkat okozva. Kiemelném, hogy nem saját bőrön tanultam meg! Elég kínos volt a látvány, hát még ha tapasztalatból beszélnék. Ennyit a kompokról. Kisvonattal eljutottunk a Tihanyi apátságig, és annak a környékét bejártuk. Ha az ember erre jár, akkor a helyi jellegzetességeket muszáj megkóstolni! Ilyen a levendulás fagyi, kávé, sör, pálinka, méz, lekvár, csokoládé. A Tihanyi apátságban is jártunk, sikerült egy orgona versenyre betoppannunk, majd az altemplomban megnéztük a múzeumrészt, valamint I. András sírját, illetve a Tihanyi apátság alapítólevelét. Ezt követően felmentünk a Tihanyi visszhanghoz. Sajnos már csak nosztalgia kicsikét, de még mindig lehet hallani a hangunkat, ahogyan visszaverik azt az apátság hatalmas falai. A túlzott építkezések végett a házak felfogják a hangot, és nem adja vissza az elvárt eredményt. Jártunk még a tóparton a hajókikötőnél, de szinte ez is olyan volt, mint a többi.

Azt hiszem az UNO kártyajátékot egy életre elfelejtem. Ahány személy, annyi játékszabály, és csak mindenki összeveszik rajta. Szerintem be kellene tiltani! Hogy meséljek egy kicsikét az ételekről is, csak annyit említenék meg, hogy a kaja finom, csak kevés. 

Az aug. 20-ai ünnepség, mint minden évben egybeesik a születésnapommal. Ezért az idén Balatonszárszón néztem meg a tüzijátékot, azt is a Balaton vizében egy kisebb mólón. Hogy ne a nap végével zárjam le ezt a részt, ezért leírom, hogy mi volt előtte. Végre életemben először kipróbáltam a gokártozást! Elmondani sem tudom, hogy mennyire jó! Nagy örömömben még pálya szélére kihelyezett gumiabroncs-falba is sikerült bele szaladnom legalább 50-el. Hiába kaptam az elején hasznos felvilágosítást, hogy “csak a falnak ne menj neki”, nem tudtam eleget tenni a  kérésnek. Első futam, szerintem ennyi belefér.

Kicsit szomorúan elárulom, hogy lehetett volna egy szép kis napló az itt töltött időkből, de az éjszakai fáradalmak ezt nem engedték meg, és a pihenés a legfontosabb. Ezért bocsánatkérően így fejezem be a sorokat. Balaton, remélem még találkozunk!

Reklámok