Mester Betti: A magyar történelmi krimi legjobb sorozata

A sorozat hat kötetből – négy regényből (hála a drága író úrnak, 300-700 oldal terjedelmű könyvekről beszélünk) és két novellából áll. Önmagához híven, az író merészen állt a dolgok elé, olyasmit rakott az asztalra, melyet előtte nagyon kevesen – vagy még soha senki. Nemcsak, hogy újfent Magyarországot választotta helyszínnek és az egyik legmeghatározóbb elemnek, de oly mélyre ásott a történelemben, oly részletességgel és lelkiismeretességgel kutatva fel a legapróbb (és „legmocskosabb”) részleteket is, mely köré felépíthette a történetet, hogy ezen csak ámulni lehet. Mindemellett még a legtökéletesebb műfajt is választotta hozzá: a krimit. Azért is mondható tökéletesnek a műfajválasztás, hisz rengeteg történelmi tényt, információt közöl az író, hogy az kitenne két-három történelemkönyvet is – és hát, valljuk be, nem mindenki rajong eme tárgyért. Mégis, ahelyett, hogy darabosnak, száraznak, unalmasnak tűnne a könyv a „túl sok” információ miatt, szinte lehetetlen letenni a könyveket. A krimi fő szál, melyet az író kidolgozott annyira fantáziadús, képzelet megindító, hogy képtelenség unalmasnak találni. Böszörményi viszont a borzasztóan kedvelhető karakterek megalkotásával tette fel az i-re a pontot. Halljuk hát, miről is szól a sorozat.

A könyv főszereplője Hangay Emília (Mili), aki Marosvásárhelyről utazik a székesfővárosba, hogy ott megtalálja négy éve eltűnt nővérét, Hangay Emmát. Egy bizonyos szerencsétlenség és némi női hisztéria jóvoltából összetalálkozik a híres-neves magánzódetektívvel, Sédeni Ambrózy Richárd báróval. Miután a báró megtudja Mili utazásának valódi okát, megígéri, hogy segít neki megtalálni a nővérét.

A könyv egyik érdekessége és okos húzása, hogy nem csupán Mili szempontjából követhetőek az események, hanem az eltűnt nővér, Emma szemszögéből is – ugyanis minden negyedik fejezetben Emma sorsa követhető nyomon. A másik érdekesség, ami ennyire kiemelkedővé teszi a regényeket – hogy a főszereplőkön kívül, mindannyian valódi történelmi személyek.

Böszörményi Gyula, tehát fogta az ötletet, miszerint egy lány eltűnik, annak húga elég kitartó, bátor és keményfejű, hogy a megtalálása érdekében bármire hajlandó legyen, ám ehhez segítségre van szüksége, így megalkotta a különc, zseni arisztokrata detektívet. Innentől kezdve viszont már rengeteg tényszerű és valós dolgot kevert a történetbe. Állításomat alátámasztván felhívnám a figyelmet arra, miszerint az első részben 106, a másodikban 414, a harmadikban 292, a három és feledikben 89, valamint az utolsó kötetben 186 lábjegyzet található. Ezen lábjegyzetek mind személyekről és helyekről nyújtanak információkat, valamint az akkoriban használt szavakat, tárgyakat, kifejezéseket magyaráznak meg. És ezen lábjegyzetek miatt állíthatom, hogy az elmúlt 10 évben megírt magyar írások közül, igenis kiemelendő és figyelmet érdemlő a sorozat.

Az Ambrózy sorozat első része a Leányrablás Budapesten címet kapta. Mivelhogy a történet 1896-ban és 1900-ban játszódik, így acélból, hogy az olvasó hű képet kaphasson az akkori időkről, az író nemcsak a várost írta le fantasztikus részletességgel, de az abban élő személyek viseletét is. A legérdekesebbek mégis a létező, történelmi alakok, akikkel szinte minden oldalon találkozhat az olvasó.

Jól látható, hogy Böszörményi a kitalált karaktereket is nagy körültekintéssel alkotta meg. Hisz, Ambrózy Richárd bárót sem csupán azért tette épp arisztokrata családba, mert így jobban hangzik (bár, azt is el kell ismerni, hogy valóban „csábítóbbá” teszi a címet a báró megnevezés), hanem azért is, mert így alkalma nyílt bemutatni az akkor arisztokrata világot, a szokásokat, az akkori módit, az úri modort. A főhősnő egy polgári származású kis senki, aki egy grófnő – a már említett báró édesanyja – házába kerül. Így aztán, abba is betekintést kapunk, hogy az egyszerű leányka vajon tisztában van-e egyáltalán azzal, hogy mi a helyes és illő. Látható, hogy akkoriban a fiatal, hajadon hölgyeknek nem volt szabad egyedül járniuk az utcán, nem ülhettek be egy kávézóba (hisz akkor az erkölcsüknek is annyi!), nem beszélhettek, csak ha kérdezték őket, szemlesütve, lábakat összetéve, egyenes háttal ülve, csupán – szigorúan – kesztyűbe bújtatott kezüket nézhették. Egyszóval a fiatal leányok el voltak nyomva, semmibe voltak véve, üresfejűnek voltak titulálva. S maga a báró is pontosan eme eszmét vallotta. „Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák. S ezt bizony nem sértő szándékkal, csupán tudományos tényként vallotta, amin épp úgy nem szabad megsértődni, mint ahogy a ló sem bántódik meg azon, ha azt állítják róla, hogy négy lába van.”

A második kötet A Rudnay-gyilkosságok címet kapta. Ahogyan a cím már sejtetni is engedi, ez a kötet kusza és szinte megoldhatatlan gyilkosságok sorozatáról szól. És itt jön a legjobb rész: mind megtörtént események! Böszörményi Gyula nem volt rest, visszakeresett rengeteg bűntényt, amely akkoriban a Pesti Hírlapban megjelent. Kiválogatta azokat, amelyeket sikeresen bele tudott szőni a saját történetébe, összekeverve a valós történelmi tényeket az általa kreált eseményekkel. Ő maga nyilatkozott erről a második kötet végén: „… elismerem: szinte kibogozhatatlanul összekevertem a valóságot a fantáziával. (…) Tehát a valós helyszínek és szereplők mintegy „tartóoszlopokként”, szilárd csontvázként illeszkednek a történetbe, körülvéve a fantázia hús-vér testével, hogy végül együtt – reményeim szerint – valami elevent alkossanak.”. A regényben pontosan tizennégy valódi bűnügy található – ezeket használta fel Böszörményi a Rudnay-féle gyilkosságok alapjának. A regény végén az író maga számol be mindegyik esetről külön-külön, ezzel is bizonyítva, hogy számára mennyire fontos a valóság tisztázása és érzékeltetése. Olyan kávézók, sétányok, épületek, városrészek kerülnek megemlítésre, amelyekről ma már semmi tudomásunk sincs, olyanokról, melyek már rég megszűntek létezni. Ilyen például a Tabán. Ma már valóban, szinte semmit sem lehet tudni róla. Böszörményi viszont addig kutatott, addig keresett, addig gyűjtött minden apró kis morzsát, míg össze nem tudta állítani, és a tőle telhető leghűebben elénk nem tárta az akkori szegény, veszélyes sikátorokkal teli, mellőzött városrészt.

A két és feledik része az Ambrózy báró eseteinek a Beretva és tőr címet viseli. Eme rövid kis novella, csupán 87 oldal hosszú. A novella alapjául újfent egy megtörtént esemény szolgált, méghozzá Mozaffa ad-Din Qajar, perzsa sah Budapestre való látogatása. Szinte minden, ami ebben a kis történetben említésre kerül, megtörtént valójában is. Kivéve, természetesen a főszereplők jelenlétét, a két bűncselekményt – sem maga a bűneset nem történt meg, két valós személy valóban csak bele lett keverve a történetbe, míg a harmadik csupán kitalált személy volt –, és némi aprócska részlet is. De ezen felül, minden más valódi információ volt, egészen a sah kedvenc kutyájától kezdve, a sah kedvenc ételéig.

A harmadik – és eredetileg egyben utolsónak szánt – rész címe Ármány és kézfogó. Az író úr eme regényben is kitett magáért, minden apróságnak utánanézett, a jól megszokott mércét tartva, és izgalmakkal telt történetet hozva. Ugyan, itt is rengeteg lábjegyzet található, létező személyekről (húsügynöktől kezdve táncosnőkig), megtörtént eseményekről (hangversennyel összekötött táncmulatságtól, Bissingen-Nippenburg Ottó gróf haláláig), akkori épületekről (például a Pannónia Szálló), és főként az úgynevezett idegen nyelv fordítására. Szintén az író dicséretére legyen mondva, nem csupán egyszerű közembereket és nemeseket említ meg és tesz valóságossá a regényben, hanem híres költőket is, mint például Esterházy Pétert és Krúdy Gyulát. Az olvasónak a humorosan és érdekesen bemutatott, megismert költő rögtön felkelti az érdeklődését, így is ösztönözve – az egyébként leginkább regényeket olvasó – személyt, hogy vegye elő az említett költők műveit. Így is bemutatva, hogy nem szabad elzárkózni egyetlen műfaj elől sem, ugyanúgy szeretni és ismerni lehet többet is!

Ugyan, Böszörményi elég nagy kockázatot vállalt a krimi műfajának választásakor, hisz tudható, hogy nem szereti mindenki ezt a műfajt. Mégis, pont ezért, végre a magyar nép is kapott egy igazán kiemelkedő írót ezen a téren is! Az író elméjét és fantáziáját dicséri már az is, hogy egyáltalán bele mert vágni, hisz ez nem egy könnyű műfaj! Minden apró részletet ki kell dolgozni, minden szálnak pontosan ott kell lennie, ahol, minden kis morzsányi információt óvatosan kell közölni az olvasóval, hogy az sejthesse, ott van az orra előtt, mégsem látja meg, nem érti, hogy az a szinte jelentéktelen információ végül milyen sorsdöntő lesz. Na, és a karakterek! Ambrózy Richárd báró egy érzéketlennek tűnő, olykor mogorva, enyhén beképzelt, morc alak, akit pengeéles ésszel áldott meg a sors – vagy inkább az író. Nem szeretném én megpróbálni összefoglalni, hogy milyen is, ő sokkal jobban be tud mutatkozni. „Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni.”. Hangay Mili pedig ugyanúgy egy fantasztikusan összetett, sokszor meggondolatlan kishölgy, aki nagyon bátor, eszes és éleslátású, de még fontosabb: úgy fel van vágva a nyelve, mint még senkinek! „Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”. Az idézetek – úgy vélem – magukért beszélnek, ugyan egy mondat nem elég arra, hogy átadja a fantasztikus szereplők igazi fényét és valóját, de mégis egy aprócska rálátást enged a karakterekre.

A három és feledik rész, újfent egy novella, a Bitó és borostyán címet kapta. A történet alapját, mint mindig, most is egy megtörtént bűntény adja, melyet az író körbefont még néhány valós esettel, helyszínnel és személlyel, majd beleszőtte a saját maga által kreált történetet is. Az összhang a valós dolgok és a fantázia között ezúttal is tökéletesre sikerült, fantasztikus olyan személyekről olvasni, akik száz éve valóban éltek, azt a munkát végezték és ott is voltak, ahol a könyvben is. S nemcsak, hogy hálókocsi-kísérőt, hálókocsi-pinczért, MÁV-fűtőket, vagy mozdonyvezetőt ismerhet meg az olvasó, még az akkor híres Bali Mihály, hóhért is. Éppen ezért is érdekes olvasni már nem élő személyekről, akikről ugyan az alapadatokat megkapjuk az írótól, mégsem tudja senki, hogy pontosan milyen személyek is voltak őt. Példának okáért, itt van Bali Mihály, akit a könyvben egy kedves, jólelkű, aranyos embernek ismerünk meg, nem pedig egy pokróc, mogorva alaknak, amilyennek egy hóhért elképzelnénk. Pont ez az, ami ennyire kétoldalúvá teszi a dolgokat – tudunk róluk valamit, de mégse sokat.

A sorozat utolsó kötetének címe a Nász és téboly. Ez a regény ugyanolyan szerkezetre épült, mint az előző öt. Itt is több megtörtént bűncselekmény is megjelenik, de A Rudnay-gyilkosságokkal ellentétben, ahol a sok bűntény össze lett fűzve egy (vagyis három) ember köré, és alaposan kivesézve minden részlete, addig ennél a résznél ugyancsak egy személy kezéhez vezethető vissza, de nem válik fontossá maga a tett, nem kutatják ki minden apró zugát, csupán – a már előre „ismert” – tettest akarják elkapni. Ez a rész inkább egyfajta macska-egér játékká válik, viszont, ellentétben a többi résszel, itt a főszereplők az egér szerepét töltik be.

Összegezve, mind a hat kötetben rengeteg információt kapunk akkoriban élő személyekről, helyszínekről, intézményekről (mint például EMKE-kávéház, Lipótmezei tébolyda, Női Kaszinó), akkori foglalkozásokról (társalkodónő, komornyik, komorna, kasszírnő, delejező, masamód), de ami a legkülönlegesebbé teszik az egész szövegét a könyveknek, azok a szinte idegen nyelvként használt kifejezések és szavak. Ezen szavak leginkább a latin nyelvből (pl. incontestabilis officinalis factum = megdönthetetlen orvosi tény, impertinencia = arcátlanság, dehonestal = megaláz, exitus = halál, komilfó = illendő), francia nyelvből ( pl. liaison = szerelmi viszony, bagatell = csekélység, baquet = kád, negligée = elhanyagolt), jiddis nyelvből (pl. slemil = ügyefogyott, goj = nem zsidó, ajser = újgazdag, sakter = mészáros, kapores = tönkrement), német nyelvből (pl. heller = fillér, tüchtig = alapos, goldgrube = aranybánya, geknackt = bolond) valók voltak. De ami még érdekesebb, hogy akkoriban milyen szlenget használtak, mert az, bizony magyar nyelvből származik: korabeli szleng (pl. brámázó = boltokat feltörő tolvaj, sipszli = rendőr, csacsener = fecsegő, meghalefol = megkésel, mázoló = felbérelt verekedő, vamzer = besúgó, srenk = betörés, leves = pénz, medvenyúzás = páncélszekrény feltörése, rotlaufer = kocsitolvaj) és a korabeli tolvajszleng (pl. hazer = betörés, abdrukk = kulcslyuk lenyomata, kutyaugrató = pajszer). Már csak ezekből a szavakból is látható, hogy mennyire gyönyörű és sokszínű a magyar nyelv.

A végén, pedig az író szavaival zárnám, hisz olyan szépen megfogalmazta, hogy miért is érzi fontosnak a valóság használatát, hogy én inkább nem is próbálkozom, az ő szavai mindent elmondanak.

„Úgy vélem, a lábjegyzetekre mindenképp szükség van, méghozzá két okból. Egyrészt számos olyan régi kifejezést, fogalmat használok, ami már nincs a köztudatban, így megmagyarázásuk, „lefordításuk” híján sok olvasó egy idő után azért nem élvezné a történetet, mert úgy érezné – joggal –, hogy „idegen” nyelven írt, érthetetlen könyvet tart a kezében. Ám a még ennél is fontosabb indok, hogy a lábjegyzetek teszik igazán hitelessé, elevenné a történetet, tanúbizonyságot téve arról, hogy az adott személy, helyszín, esemény valóban élt, létezett, bekövetkezett. Ráadásul a valós szereplőkről, épületekről, történésekről számos olyan érdekes információt is tartalmaznak, melyek tovább árnyalják a kor és egyben a regény világát.”.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s