Boka, avagy a felnőtté válás útja /Mester Betti/

A Pál Utcai Fiúk nyomán

Boka János. A név, melynek hallatán minden olvasó másra gondol. Egyesek talán a Grund „urát” látják benne, míg mások csak egy kölyköt, aki katonásdit játszik a többivel. Elmondom hát én, szerintem ki is ő valójában, s mekkora értéket is képvisel.
A regényben Boka egy csendes, komoly, érett gyermekként van jelen, aki nem ugrál, kiabál, sikítozik, mint a többiek, viszont komoly jelleme nem tette őt borongóssá, durvává – szelíd és kedves fiú volt.

A többi gyerek a saját feje után ment, hirtelenek voltak, érzelmeiktől vezérelve fejjel mentek a dolgoknak, s Boka volt a nyugalom, a megfontoltság, az ész, a többiek úgymond „póráza”, mely visszafogta, lecsillapította őket.Boka büszke volt, hogy tőle függött a Grund sorsa és jövője, megtisztelőnek érezte ezt a hatalmas feladatot. A csata hatására elkalandozott, eltűnődött, vajon mindig katona marad-e, vajon igazi, felnőtt hadsereget fog-e vezetni egy nap, egy igazi csatatéren, nemcsak egy kis darab földért. Vajon a benne lakó harcos háborúban küzdő katonává, vagy betegségek ellen küzdő orvossá teszi-e.

De most igazából nem egy személyiségelemzést szeretnék bemutatni, hanem a Boka által képviselt utat, melyet mindnyájunknak végig kellett járni egyszer. Boka tudta jól, hogy megvan benne az a bizonyos plusz, ami ahhoz kell, hogy vezethesse a Grund csapatát. Nem csak Nemecsek volt az, aki felnézett Bokára, hanem mindenki más is a Grundi fiúk között. Ő volt az, akitől tanácsokat kértek, akit követhettek, akitől elleshették, milyen is egy igazi katona, egy igazi „felnőtt”. Bármi bajuk volt, rögtön Bokához mentek, ugyanis hibátlannak, mindentudónak, magabiztosnak, igazságosnak látták őt. Bármit mondott is Boka, az úgy volt, senki sem vitathatta, senki nem érhetett fel hozzá, ha ő jelen volt, semmi baj nem történhetett. Boka ugyan vezetői szerepet tölt be a regényben, de az író egészen a mű végéig egyetlen egyszer sem kérdőjelezi meg az ő gyermeki mivoltát.

Ugyan okosabb, ügyesebb, előrelátóbb, mint a többiek, de ettől még nem szűnt meg gyermeknek lenni.Nemecsek megbetegedése után, Boka egyre inkább atyáskodóbbá vált, állandóan pátyolgatta, vigyázott rá, óvni próbálta. Mikor gyermeki lénye végre megértette, hogy Nemecsek napról-napra távolodik az életből, egyre nagyobb szomorúságba gubózva szűnik meg létezni, a benne lévő gyerek darabokra tört, s eme hirtelen, durva és közvetlen találkozása a halállal megrengette őt. Gyermeklelke már nem csak a Grundon tűnt el, húzódott vissza a tábornok erős, határozott, felnőtt személye mögé, hanem már a való világban is száműzetésbe került. Boka kezdte megérteni az élet igazi rendjét, azt, ami a Grundon és az iskolán kívül történik, a halál és élet törvényeit.Nemecsek halálos ágyán apának szólította Bokát – itt vált ő felnőtté, míg kis barátja gyermekként halt meg.

Mindannyiunk életében történik valami, aminek a hatására fel kell nőnünk. A szerencsésebbeknél ezt a fokozatos változást az iskola, az egyre több és nehezebb kötelezettségek hozzák el, míg a kevésbé szerencsések úgy járnak, mint Boka: szembe kerülnek egy olyan tragédiával, súlyos, érzelmi csapással, mellyel egy törékeny, gyermeki lélek nem tud megbirkózni, így hát annak vesznie kell.  Vajon hányan jártunk úgy, hogy idő előtt kellett felnőnünk? Hogy a gyermeklét egyszer csak megszűnt létezni, nincs több gondtalan nap, nincs több önfeledt játszás, mert már értjük, hogy az élet nem erről szól? Szembesülünk a ténnyel, hogy a való világ mily rideg, kegyetlen és igazságtalan tud lenni, hogy tetteinknek mind következményei vannak, hogy néha hiába harcolunk valamiért teljes erőnkből, azt soha el nem érhetjük.

Boka a lehető legnehezebb úton tanulta meg ezt a leckét. Teljes erejéből küzdött a Grundért, a csapatáért, a „hazájukért”, közben pedig nem tagadta meg magát, nem csalt, nem hazudott, nem lopott, igazságos akart maradni, s próbált vigyázni Nemecsekre is. Végül aztán mindez semmit sem ért. A csatát ugyan megnyerték, de a Grund végül elveszett, az a sok harc értelmét vesztette, nem volt végül győztese a háborúnak. S veszteségeiket tetőzte még Nemecsek halála is. Nem volt kihez menniük panaszra, sem a föld, sem pedig a halál miatt. Ilyen a való világ is: lehet az ember becsületes, jólelkű és céltudatos, néha az élet igazságtalansága győz, s ez ellen semmit sem lehet tenni.Kicsoda tehát Boka? Ő a felnőtté válás útja. Ő a kikerülhetetlen ösvény, a kötelező változás, a szükséges „rossz”. Viszont, ha már fel kell nőnünk, ha búcsút kell intenünk gyermeki valónknak, ha meg is kell változnunk, hát olyanok legyünk, mint ő: szelídek, kedvesek, okosak és legfőképp becsületesek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s